A figyelem elterelése

Ha sikerült meghatároznunk, mely területen kell küzdenünk, próbáljuk meg elterelni a figyelmünket olyan dolgok felé, amelyek segítenek az ellenállásban. Pál arra biztat minket, hogy ejtsünk foglyul minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre (2Kor 10:4-5). Erre több lehetőségünk is van. Jób szövetséget kötött a szemével, hogy ne tekintsen arra, ami a kísértés forrása lehet (Jób 31:1, vö. Zsolt 119:37). József futva menekült el abból a helyzetből, mely a bukás lehetőségét hordozta magában (1Móz 39:1-23). A figyelem elterelése azért fontos, mert nélküle a gondolataink olyan irányba fognak csapongani, melyek kísértésbe vihetnek, és bűnbe eshetünk miattuk. Ha — gondolatban — közel kerülünk a tűzhöz, valószínűleg meg fogjuk égetni magunkat: „Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája?” (Péld 6:27, MBT). Minden a fejünkben, a gondolatainkkal kezdődik el, itt fogan meg a kísértés, ami kiteljesedik, és bűnhöz vagy akár lelki halálhoz is vezethet (Jak 1:14-16). A figyelem elterelésével alternatívát tudunk adni a gondolatainknak — főleg azokban a helyzetekben, melyben érezzük a kísértést. Mire irányítsuk ilyenkor a gondolatainkat? Pál választ ad erre: „A mennyei dolgokon gondolkozzatok, ne a földieken járjon az eszetek!” (Kol 3:2, EFO).

„Ösztönösen is abba az irányba mozdulunk, amelybe figyelmünk fordul. Minél többet gondolunk valamire, annál erősebben tart a markában” (Rick Warren) — ezért nem mindegy, mire irányítjuk a figyelmünket. (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:

Könyörtelen harc folyik a világban Krisztus és az Antikrisztus között.

A  harctér ott van benned és körülötted egyaránt.

Gondolataid és tetteid elkerülhetetlenül állást foglalnak.

Eldöntötted-e már egyszer és mindenkorra, hogy melyik  oldalra állsz teljes erőddel?

(Fosdick)