Az élet ajándék (1Kor 4:6-9)

Mindezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, és senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval dicsekedve a másik ellen. Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Ti már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok; bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk. Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek. (1Kor 4:6-9)

Mivel az életünk Istentől kapott ajándék, ezért legyünk alázatosak. Az apostol ezt írja: “és senki se fuvalkodjék fel”. A képességeinket, adottságainkat, tehetségünket — és az egész életünket Istentől kaptuk ajándékba, így nem tulajdoníthatunk magunknak semmilyen érdemet. Minden Isten munkája és kegyelme az életünkben. Ha bölcsen használjuk azt, amit Istentől kaptunk, ez lesz a mi ajándékunk, amit neki adhatunk, mely a dicsőségét szolgálja. Nézzük úgy saját életünket, minden napunkat, mint ajándékot, melyet Isten adott nekünk, hogy alázatosan az ő közelében tudjunk élni. Közben pedig emlékezzünk erre is: “Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” (Jak 4:6). (Tóth-Simon Károly)

A nap gondolata:
Nem az átlagos, nyers élet a szép, hanem a csodálatos lehetőségek, amelyek minden élet mélyén ott szunnyadoznak. (Ravasz László)