Isten sose beszél mellé

” 1Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, 2hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai. 3Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, 4és ezt kérdezgetik: “Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” 5Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. 6Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, 7a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. 8Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. 9Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” ( 2Péter 3,1-9)

Várakozás. Nem divatos kifejezés ez manapság. A mai ember mindent a lehető leggyorsabban akar. S mert sok mindent megkaphat szinte rögtön, így számára az, amire várni kell, gyakorlatilag már nem is létezik. 
Az Isten szavának beteljesülésére gyakran kell várni. S mert várni kell, ezért sokan úgy tesznek, mintha a szó el sem hangzott volna. Leginkább akkor felejti el e szót az ember szándékosan, ha az valamiben korlátozna, intene, vagy feladatot adna. Úgy tesz az ember, mintha a “nem emlékszem” vagy a felelősséget még inkább távol tartó “nem hallottam” ugyanazt jelentené, mint a “nem hangzott el”. Ekkor pedig már meg is érkezik az ember oda, hogy a várakozó Istent gondolja hazugnak: mert vagy nem mondta, vagy ha mondta, nem cselekedte. S ez a vég. Erről az állapotról mondja Péter apostol, hogy a tűznek tartatik fenn.
De Isten még vár. Nem azért, hogy a tömeg nyomásában hagyja elbizonytalanodni a szavára még figyelő és azt megtartó, kegyelmében reménykedő hívőket. Hanem azért, hogy hátha valaki mégis meghallja és elhiszi az isteni szót. Mert akkor, ha hallgat Rá, megmenekülhet. Ez biztosan így van, hiszen maga az Úr mondta (Jn 3,16)! /UG/