Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola (2Kor 1:1)

Ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem a mai Ige kapcsán: kik vagyunk? Kinek tartjuk magunkat? Hiszen Pál apostol egy másik levelében ezt írja: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok… (1 Kor 15,10)

Itt pedig azt írja saját magáról, hogy Isten akaratából Krisztus Jézus apostola… Mennyivel másképp látja a hívő ember az életet, saját magát és embertársait is. Hiszen egy Isten nélkül élő ember, ha saját magára tekint, akkor lehet, hogy elkezdi sorolni a ki vagyok kérdésre, hogy mi mindent vittem már véghez, és mondhatja azt is, hogy igen, a tehetségem, a fiatalságom, az erőm, az ügyességem, ezek mind-mind közrejátszanak abban, hogy az vagyok aki. De egy hívő ember nem így gondolkodik. Egy hívő azt látja, hogy Isten akaratából vagyok, aki vagyok. Az vagyok, akivé Isten tett, Ő választott ki engem, Ő hívott el a neki való szolgálatra, és ez így van akkor is, ha számtalan gyengeségem, hibám van, ha gyakran elbukom, ha ott vannak bizonyos bűnök az életemben. Akkor is Isten kegyelméből, Isten akaratából vagyok, aki vagyok. Te is így tekintesz magadra?

A nap gondolata:
Ha Isten azt mondja, hogy: “most!”, ne mondja senki, hogy “holnap!”. (Spurgeon)