2013.09.17.

Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már,
Aluhatnál falevél, ha leszállnál.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.

Csepp, csepp,
csepereg –
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag –
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment –
jót esett:
Fűnek, fának
jólesett.

Esik az esõ, hajlik a vesszõ,
haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ne haragudj katona! Majd kisüt a napocska,
megszárad a lovacska.

Hinta palinta,
Szépen szóló pacsírta,
Lökd meg, pajtás a hintát,
Érjem el a pacsírtát!

Ess, eső, ess!
Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!