2013.10.08.

Alma,alma piros alma zöld levelű piros alma bummm.

Piros alma, de kerek,kóstoljuk meg, gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?Nekünk hozta Ősz-anyó.

Piros alma csüng a fán,Szakítsd le, te barna lány.
Leszakítom, megeszem,Mert az almát szeretem.

Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűs ujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.
 

Alma, alma, piros alma Odafenn a fán,
(két kéz a has előtt gömböt formál)
Ha elérném, nem kímélném,Leszakítanám.
(nyújtózás egyik, majd másik kézzel).
De elérnem nincs reményem
(lábujjon nyújtózkodás)
Várom, hogy a szél Azt az almát, piros almát Lefújja elém.
(hajlongás, lehajolás, felszedés imitálása)

Cseremisz népdal - Kaláka: Szedjük a jó almát
     C          G       C          G   Am
1.  Szedjük a jó almát, hagyjuk a szív gondját,
    C             G        C         G    Am
   Rázzuk a kert lombját, míg süt a fény, hej!
    C        G C   C         F     C
   Elmegy az élet, elfogy az égõ nyár,
    C         Em   F      G         C
   Jöjj ide, szép párom, míg süt a fény!
  

2.Szedjük a jó körtét, gyûjtjük a kedv gyöngyét,
   Rázzuk a kert göncét, mís süt a fény, hej!
   Elmegy az élet, elfogy az égõ nyár,
   Jöjj ide, szép párom, míg süt a fény!
   C C G C G Am | C C G C G Am
   C G C C F C  | C Em F G C

Csanádi Imre: Alma

Érik az alma, Hajlik a gallya,
(kezek magastartásban, törzshajlítás)
Fűre hajlik, mint egy sátor,a sok édes almától
(két kinyújtott kar a fej fölött összeérintve)
Szedjük, kapjuk,(nyújtózás váltott kézzel)
Habosra harapjuk,(evés imitálása)
A többivel mi legyen?(a kezek széttárása)
Holnapra hagyjuk.(csomagoló mozdulat)

Nyulász Péter: Almát eszem

Almát eszem ropogtatom
Fogaim közt morzsolgatom
Olyan finom, mint a méz
Mind elfogyott idenézz,
Hammm!

Aranyosi Ervin:A vándor alma

Ez az alma vándorolna,
ha nem épp egy alma volna.
Süni hátán lovagolva,
süni lábon araszolna.
De a vége nem oly fényes,
mert bizony a süni éhes.
Drága a lovaglás ára,
mert megeszik vacsorára.

Babszem Jankó
1.Ismeritek Babszem Jankót ugye, hogy mindnyájan.
Szüleivel ott lakott egy erdőszéli házban.
Volt neki egy kis puskája, vagy két centi méter.
telerakta ezer apró mákszemnyi söréttel.

Refrén:Ekkora! Mekkora?
Mint egy babszem akkora.
Minden rosszra mindig kész,
huncut kiscsibész.

2.Erdő mélyén szoktak néha farkasok tanyázni.
Elment egyszer Babszem Jankó farkasra vadászni.
Megleste a farkas komát, megcélozta nyomban,
de a farkas észre vette, és bekapta hamm-hamm!

Refrén: Ekkora! Mekkora?....
Mint egy babszem akkora.
Minden rosszra mindig kész,
huncut kiscsibész.
3.Szerencséje volt Babszemnek, apukája látta.
Farkas hasát egy nagy késsel azonnal felvágta.
Sírt rítt ám a rosszcsont Babszem, mert az apja hopp-hopp.
Nadrágját egy szalmaszállal csúnyán kiporolta.

Refrén:Ekkora! Mekkora?
Mint egy babszem akkora.
Minden rosszra mindig kész,
huncut kiscsibész.