"a jókedvű adakozót szereti az Isten". (2Kor 9:6-7)

Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". (2Kor 9:6-7)

Mai Igénkben Pál apostol azt mondja, hogy ne kényszerből vagy kedvetlenségből adakozzunk, mert a jókedvű adakozót szereti Isten. Erre mondta egyik ismerősöm, hogy ő mindig mosolyogva szokott a perselybe dobni, amikor kifelé megy a templomból. Persze ő is tudja és mi is, hogy nem erre gondol az Ige, amikor jókedvű adakozót említ. Hiszen arról van szó, hogy helyén kezelem önmagam, az anyagi javaimat - emberileg akár sok az, akár kevés - és hálából adok vissza az Úrnak, mert Tőle kaptam és általa jutottam hozzá. Már ha nem becstelenül jutottam a bevételeimhez!

Ki lehet a példánk az adakozás tekintetében? Ki más, mint Jézus. Róla azt írta Pál apostol, hogy gazdag lévén szegénnyé lett értünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Mit jelent ez? Azt, hogy Jézus a mennyei dicsőséget hátrahagyta, az angyalok dicsőítő énekét otthagyta értünk. Hogy szenvedésével, halálával, feltámadásával a bűneinkre bocsánatot nyerhessünk és az örök élet reménye, bizonyossága legyen a mienk. Bennünket gazdagított meg mindezzel. Hálásak vagyunk Neki mindezért? Ezekkel a gondolatokkal senkinek nem a pénztárcájában akartam kutakodni, mert nekem ahhoz semmi közöm. Az Úrnak ugyanis a szívünkre van szüksége. Ha pedig a szívünk az övé, akkor minden a helyére kerül életünkben, még anyagi javainkra is másképpen tekintünk. Akkor adakozásunk sem kényszeredett, kedvetlen lesz, hanem szívből jövő, az Úrnak szánt. 

A nap gondolata:
A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)