Ráadásul megadatnak néktek

“25″Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? 28Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” 31″Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? 32Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. 34Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”" (Máté 6,25-34)

Annyira jellemző a leírás az emberre. Mindig azt hajszolja, ami nem a legfontosabb. El vagyunk vakítva, megromlott az értékrendünk. Ez nem véletlen. Ellenségünk sokat ügyeskedik, hogy eltérítsen a jó útról. Nem az a kérdés, hogy mennyit keresel, hanem hogy mit? Isten országát, vagy e világi “vagyonokat”? A koncerteken is a ráadás a főműsor után következik. Ki akarja kapcsolni életünkből Isten az aggódást, szorongást. Nem azt mondja, hogy nem kell ennivaló meg öltözet. De azt mondja, hogy mindezeket ő akarja megadni nekünk. Ő akar gondoskodni rólunk. Mi is végezzük a dolgunkat, és ő is végezni fogja. Isten gondoskodását élmény megtapasztalni. Ne mondjunk le erről! Képzeljük el, hogy Isten nem angyalokra, mennyei lényekre bízta a rólunk való gondoskodást, hanem saját maga veszi kézbe életünket! Ő tudja a legjobban a szükségeinket betölteni, hiszen ő teremtette belénk a vágyakat. Nála senki nem ismer jobban minket. Engedjük meg neki, hogy gondoskodhasson rólunk! Ezzel felszabadulunk az ő országának és igazságának a keresésére. Hát nem kiváltságos a helyzetünk? Adjunk érte hálát! /MZs/ 
Marton Zsolt