A magánytól való félelem legyőzése

„…maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.” (5Mózes 31:6)

Ahhoz, hogy le tudd győzni a magánytól való félelmet, a következő dolgokat kell tenned: 1) Meg kell értened, ki vagy. Hadd vitatkozzanak csak a tudósok arról, hogy volt-e ősrobbanás! Ha volt is robbanás, te nem annak a terméke vagy. Nem is egy amőba leszármazottja valamelyik pocsolyából. Te „félelmes és csodálatos” módon lettél teremtve! (ld. Zsoltárok 139:14-15). Isten „a maga képmására” teremtett (1Mózes 1:27). Isten nem az angyalokat bízta meg azzal, hogy megteremtsenek. Te Isten saját keze által formált, meghatározott célra készített, egyedi remekműve vagy. Megváltott gyermekeként „az ő alkotása vagy, akit Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett” (Efezus 2:10 NIV). Hidd el ezt, és állj rá erre a bizonyosságra – nem számít, mik az érzéseid vagy mi a társadalmi helyzeted.
2) Értsd meg, kicsoda Isten! Ő magát Mennyei Atyának hívja, nem csupán teremtőnek vagy tervezőnek. A teremtő, tervező arra utal, hogy mit tesz; az Atya arra, hogy ki ő. „…így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézsaiás 9:5). Ezek nem csupán titulusok, ezek az ő valódi nevei. A Szentírásban azért vannak nagy kezdőbetűvel szedve, mert így hívják, és te is így szólítsd őt! Amikor Jézus imádkozni tanított minket, nem így kezdte: „Ó mindenható, mindenütt jelen lévő, mindent tudó Isten!” Igen, ez mind igaz rá, de ő azt szeretné, ha így ismernénk, és így szólítanánk: Atya! (ld. Máté 6:9). Ő így gondol ránk, és azt akarja, hogy mi is így gondolkodjunk róla, és így érezzünk iránta. Atya – ez melegséget, biztonságot, elfogadást, törődést, együttérzést, védelmet, bátorítást, gondoskodást stb. fejez ki. Isten a te Atyád – ha megérted ezt az igazságot.