Megbocsátottad bűnömet

” 1Dávid tanító költeménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. 2Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. 3Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. 4Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. 5Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (Zsoltárok 32,1-5)

A megoldatlanság emésztő, belső tüzeitől sokan szenvednek ma. Egy lezáratlanul maradt kapcsolat, megbocsátatlanul maradt sérelem, elgyászolatlan veszteség hosszan tudja gyötörni az ember lelkét. Egészen addig így tud hatni, míg nem sikerül felszínre hozni, nem sikerül megbeszélni.
Ennek az emésztő tűznek és a fájdalom Isten általi feloldásának állít emléket ez a szép zsoltár. Dávid rendezetlen bűnöket cipelt. Égett a szeme, s úgy érezte, hogy nyelve a kiszáradástól a szájpadlásához tapadt, s még a csontjaiban sincs velő. Eltikkadtan vonszolta magát, pedig akkor éppen nem is volt nyári hőség. Belül azonban égett, égette valami. Egy darabig hallgatott, ajkát összeszorította. De csodás fordulat következett! Megértette: nem szabad hallgatnia. Beszélnie kell Istenhez, amit nem kezdhet mással, mint bűnvallással. Megtette, s egyszeriben szétáradt egész valójában a bűnbocsánat, az élet. Nem győzi újból és újból elmondani Istennek, de úgy, hogy a gyülekezet is tanúja legyen testi-lelki gyógyulásának.
Erre a gyógyító hatalomra nagy szükségünk van. Jézus Krisztusban pedig erőteljesebben adatik, s hit által megragadhatóbb közelségben van, mint az Ószövetség idején. Éljünk vele, kérjük bocsánatát, és felszabadul testünk és lelkünk! 
Sinka Csaba