„Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala…”(Példabeszédek 25:28)

 

Pszichológusok kísérletet végeztek iskolás gyerekeken, hogy megfigyeljék, hogyan reagálnak, ha a játszótereiken – ahol szünetekben játszani szoktak – megszűnnek a határok. A gyerekek általában boldogan és gondtalanul játszottak a kerítés mentén. Amikor azonban a kerítéseket eltüntették, a gyerekek a tér közepén egy kis csoportba húzódtak össze, nyugtalanok és bizonytalanok lettek, és nem tudtak mit kezdeni magukkal. Érdekes módon, amikor másnap a kerítés visszakerült a helyére, a gyerekek újra boldogan játszottak tovább.

Érdekesek ezek a rafinált kísérletek, mivel segítenek megérteni, hogy a határok fontos részei annak a szabadságnak, amit Isten szán gyermekeinek. A korlátok biztonságot, szeretetet és iránymutatást jelentenek, ezekre pedig minden életkorban egyformán szükségünk van. Na jó, ez elméletben szépen hangzik, de hogyan vonatkoztassuk mindennapi életünkre?

Jim Carrey Az igenember című filmben bemutatja, milyen nagyszerű, sőt felszabadító lehet kimondani a varázslatos négybetűs szót, ugyanakkor, ha nem állítasz fel egészséges határokat, és nem tanulsz meg nemet mondani, könnyen egy résekkel teli kőfalhoz válhatsz hasonlóvá. Ha mindig készen állsz segíteni, egyszer csak azt veszed észre, hogy az emberek kihasználnak. Hamarosan ki fogsz égni, sőt akár az is megtörténhet, hogy pont azokra fogsz neheztelni, akiket addig szerettél. Sokszor épp a legkedvesebb emberek, akiknek helyén van a szívük, jutnak odáig, hogy összevissza rohangálnak, hogy mások kedvében járjanak, ahelyett hogy arra figyelnének, mit vár tőlük Isten