Öröm a munkában

” 16Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. 17De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. 18Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. 19Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! 20Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. 21Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? 22Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána. ” (Prédikátor 3,16-22)

Felmérést készítettek aktív dolgozók munkahelyi szokásairól és a munkához való hozzáállásukról. Ennek egyik eredményeként azt állapították meg, hogy a munkába járás csak megszokás, amit az emberek kb. 70%-a csupán kötelességérzetből végez, nem pedig azért, mert vágyakoznak elvégezni munkaköri feladataikat. Egyszerűen szólva: a dolgozók több mint kétharmada nem szereti a munkáját. Kitalálhatjuk, hogy ilyen jellegű felmérést csak Amerikában mernek készíteni. Igen, ez is ott készült…

Magyarországon másabb, netalán jobb lenne a helyzet? Amelyik honfitársunknak megadatik, hogy aktív keresőként dolgozzon, van biztos munkahelye, az az alapigénk címe szerint örömét is leli a munkában? Erről nem található nyilvános statisztika, de azért hallunk egyet s mást a témában. És lehet, hogy egy kicsit hasonlítunk amerikai embertársainkra. De mai igénk végkövetkeztetése egy örömteli munka- és ezzel együtt boldog életszemléletre irányítja figyelmünket.
Ennek a szemléletnek a kialakulásához a prédikátor Salamonnak is át kellett jutnia néhány gondolatbeli akadályon. Ő maga mint bölcs és az igazsághoz ragaszkodó ifjú uralkodó meg kellett hogy állapítsa a világban mindenütt jelen lévő igazságtalanság és törvénytelenség tényét. Viszont igyekszik továbbgondolni e szörnyű helyzetet, és Isten nézőpontjára helyezkedve azt is megállapítja, hogy ő nem hagyja figyelmen kívül a törvénytelenséget. Az ő jövőbeli célja a mindenki fölötti ítélet megtartása, annak megvalósulásáig pedig a jelenünkre vonatkozó célját szeretné elérni. Velünk, fizikai létünkben mulandó emberekkel, akik ilyen tekintetben (“magunkban véve” – 18b v.) nem vagyunk különbek az állatoknál. A közös pont tehát a halandóság, a porból formáltatás és porrá létel hasonlósága, az éltető lélek által való “ugyanúgy szuszogás”.
Akinek nincs kapcsolata Istennel, nem ismeri meg, nem viszonozza szeretetét, és nem szolgálja őt, annak ez is marad a létszintje. Aki viszont foglalkozik azzal, hogy földi léte végén a fenn lévő Istenhez jusson, akinek fontos a vele már e földön kialakítható kapcsolat, aki figyelmét az örökkévalóságra tudja fordítani a mulandóság minden hiábavalóságai között is – annak öröm lesz a dolgai intézése, a munkája elvégzése. Az ember része, sorsa, ami “jutott neki”: örömmel és megelégedéssel élvezni az életet (1Tim 6,6-7). Merjünk ilyen emberek lenni! /PD/