„Többet ér a bölcsesség a hatalomnál…” (Prédikátor 9:16)

Tisztelt Szülő!

Te sokkal nagyobb hatással vagy a gyermekedre, mint bárki más! Azt mondod: „De úgy tűnik, alig figyel rám, mindig csak a barátaival foglalkozik!” A kortársaknak nagy a befolyásuk, és ha lekezelő vagy ítélkező vagy velük, akkor csak növeled a gyermekedre nehezedő negatív kortárs nyomást. Tizenéves gyermeked ellenállása nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem ért egyet a véleményeddel, vagy azt hiszi, hogy tévedsz, egyszerűen csak most szembesül két nagyon erős, életformáló, természetes irányzattal.
Először, az egészséges társas fejlődéshez szüksége van a kortársakkal való kapcsolatokra. Azért, hogy a haverok „menőnek” tartsák, úgy tűnik, megpróbálja csökkenteni a te befolyásodat. Ne csinálj ebből személyes ügyet – ez nem rólad szól, hanem róla, és arról, hogy növekednie kell! Másodszor, a normális fejlődés során egyre közelebb jut a függetlenedéshez. Amikor valamiért visszavág, ez általában inkább emiatt van, és nem azért, mert lázad vagy alapvetően nem ért egyet veled. Ezek az Isten által tervezett hajlamok készítik fel arra, hogy „elhagyja apját és anyját…” és egy testté legyen valaki mással egész életére (ld. 1Mózes 2:24). A horgászat nyelvén szólva „engedsz a damilon, kockáztatod, hogy eltörik a bot, és elveszted a fogást”. Ismerd fel a serdülőkori fejlődés természetes áramlatát, és működj együtt vele, ne ellene! Próbáld úgy irányítani tizenéves gyermekedet, hogy segítesz neki, hogy építő módon tudja új függetlenségét kifejezni, és segíts neki ezt helyesen használni! Nem az a probléma, hogy te mit gondolsz, vagy hiszel, hanem, hogy mindezt hogyan kezeled le vele. Ha ésszerű, szerető, megerősítő, imádkozó és türelmes maradsz, az inkább együttműködést, semmint szembenállást fog hozni. Isten időzítése szerint idővel majd magáévá teszi értékrendedet, hitedet és magatartásformádat.

„…még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6).